Hol volt, hol nem volt, történ egyszer, hogy 12 éves koromban, egyedül hagytak itthon a szüleim és a lelkemre kötötték, hogy ha délután 1-kor jön a villanyszerelő, akkor engedjem be, ne aludjak el, ne menjek sehova. Rólam tudni kell, hogy nem alszom keveset, ezt a mennyiséget talán már nem is órákban, hanem napokban mérik.
Lényeg a lényeg, fel is keltem tisztességel déli 12-kor, jöttem-mentem a lakásban, mint valami kótyagos drogos, lassan magamhoz is tértem, mikor is pontban 1 órakor csöngettek. A villanyszerelőt könnyen felismeri az ember, kisvakond ruhája van, erős szaga, tájszólása és az egyik kezében szerelő láda, a másikban fakultatíve, vagy madzag, vagy colostok, vagy vízmérték vagy bárakármi gyakorlatilag.
Tisztességel köszöntünk egymásnak, sáros bakancsával betrappolt a lakásba, majd megkérdezte, mi a baj. Tudta a f***om mi a baj, nekem csak azt mondták muterék, hogy engedjem be a szerelőt. Úgyhogy telefon, elmagyarázták, hogy a sarokban kilazult a konnektor és valami hangot is ad. Engem roppant mód meglepett, hogy a vakondruhás bácsi, minden félelem nélkül odament és megfogta a falból kiálló cuccost, a következő másodpercben igaz, akkorát ugrott hátra, mint egy lipicai csődör, és szerintem a világ összes létező élő s holt nyelvén káromkodott folyamatosan, bennem mégis az a kép maradt, hogy irtó bátor.
-kib**ott birkozógép-dohogta maga elé.
megkért, hogy főzzek már egy kávét, ez nem csak 12 évesen de ma is komoly kihívást jelent, mivel nem szoktam kávézni, ergo fogalmam sincs, hogyan működik a szerkezet. Régi kotyogós volt, annak rendje s módja szerint betettem alulra (!) úgy kb 75 kiló őrölt Omniát, jól lenyomkodva, ahogy anyámtól láttam, felülre pedig (a kávé helyére) öntöttem vizet. kicsit fura is volt, hogy az őrölt kávé beszívja és elnyeli, de gondoltam ez a normális.
alágyújtottam, miközben a szerelő bácsi vadul küzdött az amperekkel.
eltelt úgy 8-10 perc, rohadt büdös kezdett lenni a konyhában. látom, hogy a kávéfőző gumija megolvad és kezd ráfolyni a készülékre. csávónak nem mertem szólnim micsoda égés hogy nem tudok egy kurva kávét megfőzni!
eltelt még egy kis idő és a kávéfőző baromi fura hangokat adott, majd egy hatalmas szusszanással fel is robbant, szééééép nagy lyukat ütve ezáltal a csempébe, a gázrezsóba (zománc lejött azonnal) és a konyha kövezetébe. na, erre már felfigyelt a muksó, kérdezte, mi történt, mondtam neki h semmi, van nekem itthon egy kedvenc rakétám, azzal játszottam, csak most elszabadult. kérdezte, mi van a kávéval, mondtam, hogy nincs itthon sajnos, de egy kakaót szívesen összeütök neki. azt nem kért a paraszt.
próbáltam feltakarítani a baleset nyomait, könnyzacskóim lassan csordultig teltek a tudattól, hogy anyámék ezért tutira megölnek. a muksó meg csak szerelt, míg egyszer csak megint felpattant, de nagyobbat, mint az előbb, és háttal nekivágódott a kredenc üveg ajtajának (sikeresen be is törve azt), amiből mértani pontossággal poytogtak is és törtek ripityára anyám Zsolnai edényei, tányérjai és csészéi. A látványtól meg a zajtól, jó szokásomhoz híven, megint bebrunyáltam, mint '92 karácsonyán. A bácsi háta tiszta vér lett, belefúródtak a kredencajtó üveg darabkái, meg egy fél tányér is, gyakorlatilag úgy nézett ki, mint egy sündisznó. sokkot kapott, úgy maradt, ugyanabban a pózban, amiben landolt, én meg ott álltam előtte pisásan és ostobán pislogtam, hogy most mi a brét kéne tenni, basszus nekem ez itt vérzik el a konyhakövön. ő is mereven állt meg én is. tiszta western film volt. harmónika nélkül.
eszembe jutott, hogy ha az ember vért lát, hívni kell a mentőket. ezt is tettem. bediktáltam a címet, 30 perc múlva ki is jöttek a mentősök, mi addig csak álltunk egymással szemben és pislogtunk. az ember vérzett én meg hugyszagú voltam. aztán a mentőkkel pontban egyszerre megérkeztek anyámék, akik nem tudták hova tenni az egész eseményt és végül annyira megijedtek, hogy elfelejtettek megbüntetni, vagy elkalapálni. fater újracsempézte a konyhát, vettek új rezsót, meg nekem egy új játszónadrágot, ami szerencsére nem volt pisaszagú.
soha többé nem kértek meg, hogy bármilyen szerelőt is engedjek be. és a szerelő sem jött hozzánk soha többet.
